1867. március 30-án megállapodás köttetett II. Sándor, minden oroszok cárja és W. H. Seward külügyminiszter között, mely szerint az Egyesült Államok megvásárolta Alaszka földjét. "Minden oroszok" megkérdezése után a cár úgy döntött, birodalma meglesz e nélkül a távoli, fagyott és általában ígéretlen földdarab nélkül, és potom 7,2 millió dollárért túladott rajta. Akkor ez igen nagy árnak tűnt sok amerikai szemében, akik még évekig "Seward ostobasága" vagy "Seward jégszekrénye" neveken emlegették az üzletet.
A cár "nagyvonalúságára" majd húsz év múlva derült fény, amikor pechjére 1896-ban aranyat találtak a területen. Alec McDonald, becenevén Klondike Királya, arany földbe vágta csákányát, és tisztán 20 millió dollárt keresett.
Egy évszázaddal később "fekete arany" – azaz olaj – került felszínre Alaszka északi partjainál, és így még egyszer színterévé vált a kincskeresők egymás közti harcának.

John Aspinall neve senkinek sem cseng ismerősen, talán nem véletlen; ez is egy rossz döntés végeredménye. Saját maga így mesélte: 1972-ben történt, mielőtt az arab invázió megindult, eladtam a Clermont Clubot (London) egymillió fontért. Azóta évi ötmillió fontos profitot termel."

A BBC-nél már az ötvenes években sem lepett meg senkit az előrelátás hiánya, amikor a New Broadcasting House megépült. A régi és az új épületet összekötő folyosórendszer labirintushoz hasonlított, és egészen szűk volt. A Zenei Főosztály utólag ráébredt, milyen nehézségekbe fog ütközni, míg Bechstein koncertzongoráikat az egyik teremből a másikba átviszik; úgy döntöttek, kikísérletezik a legegyszerűbb megoldást.
Megkérték a BBC asztalosait, furnérlemezből dobjanak össze egy modellt, hogy ne a tökéletesre felhangolt, drága zongorák épségét kelljen kockáztatniuk, időlegesen még a folyosót is elbarikádozva. Az utánzatot pontosan meg is csinálták – és ekkor derült ki: túl nagy, nem fér ki az asztalosműhely ajtaján...

Az ifjú Stanley Matthews tizenhét évesen első meccsét játszotta, egy helyi szakember a következőket nyilatkozta: "Stanley tehetségtelen. Stanley Matthewsból hiányzik a nagy játékosok szelleme. Az első liga egyetlen kezdőcsapatában sem fog helyet kapni." Attól eltekintve, hogy az első angol válogatott volt, akit lovaggá ütöttek, Sir Stanley még ötvenévesen is elsőcsapatos játékos volt a Ligában.

Élet apával (Life with Father) hét és fél évig volt a Broadway műsorán 1939 novemberétől fogva, s ezzel a kor legtöbbet játszott darabja lett 3.224 előadással. Mégis, nem kisebb kiválóság, mint Robert Benchley, nemcsak elolvasta, hanem mindjárt el is utasította a forgatókönyvet, és egy leendő támogatót ekként figyelmeztetett: "Ha a szimatom azt súgná, hogy még a postás is ezt fütyülné az utcán... Egy centet se adjon bele.