Egy másik, igencsak jeles egzisztenciának szintén fölajánlották a királyi palástot. Az 1920-as években albán delegációt küldtek Nagy-Britanniába oly utasítással, hogy addig kutassanak, amíg nem találnak bölcs és erélyes királyt. Első londoni éjszakájuk során egy klubban összeismerkedtek egy ott unatkozóval, és megkérdezték, ki az ország legnagyobb hatalommal rendelkező embere.

"Lord Northcliffe", felelte az, megnevezve a híres sajtómágnást. A küldöttség el is ment a Fleet Streetre, a Daily Mailnél beszéltek Northcliffe-fel, és felkínálták neki a trónt. Ő visszautasította.

Meglehet napjainkban Rupert Murdoch vagy Dan Rather is ezt tenné, ha felajálnák nekik mondjuk Csád királyi címét.

Lord Beaverbrook az ötvenes évek elején ezekkel a szavakkal utasította el az ITV-ben felajánlott részesedését: "Mi főleg és elsősorban újságírók vagyunk."

Úgy hitte, így megőrzi a Beaverbrook-ház újságbirodalom jellegét, de amilyen "szerencsés" ember, pont e befektetésnek köszönhetően Beaverbrook-korszak 1978-ban véget ért.

Szíve csücskét, imádott Daily Expressét, az éves kétmillió fontnyi veszteséggel el kellett adnia egy társaságnak. Így utasítsunk el...

1956-ban húsz pénzember alapozta meg a hírnevét kollektív hitetlenkedéssel egy új musicallel kapcsolatban, amit egy Shakespeare-darab alapján Leonard Bernstein, Stephen Sondheim, Arthur Laurents és Jerome Robbins írt. Vélekedésüknek köszönhető, hogy az impresszárió, Cheryl Crawford úgy döntött, ez nem neki való buli. A darab a Rómeó és Júlia volt, a musical a West Side Story.

Nelson Bunker Hunt és testvére, Herbert, hála a családi üzletnek, igencsak jómódúak voltak, még texasi mérce szerint is. Ám 1979 őszén belefogtak egy tervbe, hogy gyorsan még gazdagabbak legyenek.

Arab partnerek segítségével nekiálltak, hogy megszerezzék a világ teljes ezüstkészletét, felvásárolva minden piacon megjelenő "ezüsttelért".

Amire a kapzsi testvérpár rájött, az a nemkülönben kapzsi USA-kormánynak is szöget ütött a fejébe, és tekintve az ezüst fontos világgazdasági szerepét, Washington nem volt elragadtatva a testvérpár tervétől. Nelson és Herbert sajnálatos pechjére.

Amint a Huntök befejezték vagyonuk tekintélyes részének befektetését az ezüstpiacon, Samu Bácsi egy huszárvágással megváltoztatta a nemesfémekkel kapcsolatos magánbefektetésekre vonatkozó jogszabályokat.

Hunték rekordot döntöttek, még ha nem is abban a számban, amelyikben akartak.

Magánakciójuk veszteségét bizonyára ezüsttel írják majd a történelemkönyvekbe. Csak egy mit sem bánó Nelson volt képes arra, hogy semmibe vegye az átmeneti ijedelmet: "Egy milliárd", rántott egyet a vállán, "már nem annyi, mint szokott lenni."

London Camden kerületében 1978-ban luxus lakótelepet építettek. Innovatív lelkületű építészek elhatározták, hogy különleges központi fűtést szerelnek be, mely mind a háromszáz lakást falba épített csővezeték segítségével fűti. Ezzel a technikai újdonsággal kívánták a jövendő lakókat meglepni.

Sajnálatos módon a "forradalmi" fűtésrendszer ellenállt a tervezők elképzeléseinek: Nem működött.

Nyáron a dögmelegtől szédelgő lakók képtelenek voltak a fűtést elzárni vagy az ablakokat kinyitni, melyeket szándékosan lezártak az építkezés végén – úgyhogy megfőttek. Télen a jéggé dermedt lakásokban nem lehetett a fűtést feljebb csavarni, teszem azt 0 fok fölé, és más fűtésre nem lehetett számítani – úgyhogy megfagytak.

Végül, elismerve a kudarcot, a tanács átköltöztette a legjobban szenvedőket. Az egész buli potom húszmillió fontba került.