Minden államférfiúi érdem kijár François Mitterand-nak, amiért 1981-ben elnökké választották. Ám óhatatlanul felmerül a gyanú, nem kapott-e egy kis segítséget ellenfelétől? Érdemes kissé belemerülni a részletekbe.
1973-ban, 1974-ben és 1975-ben is, az elnök Valéry Giscard d'Estaing a közép-afrikai Bokassa császártól, gyémántpipát fogadott el, miközben nem éppen szerencsés módon ez alkalmakkor Giscard-t a császár "Papá"-nak titulálta.
A Canard Enchainé című szatirikus hetilap megszerezte és leközölte a sztorit. Sok-sok kertelés után megszületett Giscard válasza a Canard állításaira: az ajándéknak nem volt "Ni la forme, ni la valeur" (Se formája, se értéke), és kijelentett, azokat állami múzeumokban helyezték el.

A néhai Baldur von Schirach, a Hitlerjugend egykori vezetője kőkeményen tudta, mit kell a világ legrosszabb döntésének tartania. "Nagyon bolondok voltunk, nagyon bolondok, hogy abbahagytuk Nagy-Britannia támadását, és az oroszok ellen fordultunk."

Egy csapat melós 1978-ban karbantartási munkákat végezvén a Chesterfield-csatornán Retford közelében, kikotorta egy masszív vaslánc végét. Mivel a hajók régimódi szokása, hogy nemigen kedvelik az efféle, vízben rejtőzködő vasláncokat, a munkavezető, aki ezt jól tudta, úgy döntött, húzzák be azt a láncot, és kössék saját hajójukhoz... A délelőtt végzett derék munka jóérzésével ment a csapat ebédelni. Délután 2.35-kor, visszatérve, embereink hajójukra a száraz csatornamederben leltek rá. Víz meg sehol. Szó szerint kihúzták a gát dugóját.

Miss Yvonne Whittlesham, akit "Pszichikai kiszabadulóművész"-ként is ismernek, 1977. április 13-án nem kevés gondolkodás után rájött, hogy egy hatvanmérföldes "vakvezetéssel" ünnepelheti meg méltóan a királynő Ezüst Jubileumát.
Terveinek megfelelően fölvett egy vas álarcot, és nekiindult egy sok lóerős kocsival, padlóig nyomva a gázt.
Négyszáz yard megtétele után telibe kapott egy magányosan álldogáló csűrt.
Csak 59 egész 3/4 mérfölddel és egy ártatlan épület megsemmisítésével vétette el eredeti célját.

Az 1950-es években a Pepsodent Corporation agresszív exporttevékenységbe kezdett termékeivel Délkelet-Ázsiában. Úgy vélték, ami működött az Egyesült Államokban, megteszi ezen a piacon is. Reklámhadjáratukat a régi és jól bevált jelmondatra építették: "Vajon hová tűnik a sárga, ha Pepsodentet használ a fogára?" Napjainkban talán megkérdőjelezhető, vajon ez volt-e a legjobb módja e termék beharangozásának egy olyan piacon, ahol a vásárlók nem kifejezetten az északi típushoz tartoznak. Mindenesetre egy alelnök, aki nem átallott elmenni a térségbe, és megtudakolni, vajh a kampány miért végződött elkeserítően jelentéktelen eredménnyel, titokzatos okot fedezett fel. Délkelet-Ázsia sok lakója úgy rágja a bételt, mint az amerikaiak a rágógumit. Viszont a bétel lényegesen drágább a rágóguminál, és meg is festi élvezőjének fogait. Történetesen – ez a bételrágás velejárója – pirosassárgára. Ennek megfelelően a piros-sárga fog a gazdagságot is szimbolizálja. Ugyan kinek van szüksége olyan árucikkre, amivel napnál világosabban kiderül használójának csórósága?